Mindjárt az elején két komoly nehézségbe ütközöm. Angliáról írva a blogírói fantázia teljes szabadsága megadatott. Viszonylag kevés embert ismerek ugyanis a szigetországban, akinek érdeklődését a legcsekélyebb módon is felkeltette volna a blogom, köszönhetően annak, hogy gondos megfontolás után egy olyan nyelvet használtam közvetítésre, amelyet a világ alig 0,2%-a beszél. Így aztán nem fenyegetett a veszély, hogy handabandázásaimat valaki is megcáfolja, vagy dühödt fröcsögéseimen bárki is felháborodjon. Valamint az olvasói tábor is kellő földrajzi távolságban volt, így remélhettem, hogy ha más nem is, a rácsodálkozás élménye megadatik. Most azonban félő, hogy pusztán közhely-pattogtatás lesz erőfeszítéseim eredménye.
Bár logika szerint adja magát, hogy a továbbiakban avarul folytassam, amellyel szerintem mindkét problémát megoldanám. De érthető okokból inkább vállalom a kommentelők hadát, annak reményében, hogy saját élményeikkel megtámogatva sokkal szórakoztatóbbá teszik ezt a blogot, mint amire én egyedül bármilyen nyelven képes lennék. Tiétek a terep!
